Hogy ki nevezte magát először a Balaton szerelmesének - ma már senki sem tudja.
Talán egy költő vagy épp egy utazó, de tény, hogy a XIX. Század eleje óta egyre
gyakrabban bukkan fel ez a vallomás. Előbb csak a szépprózában, aztán az újságok
lapjain, manapság pedig már a mindennapok nyelvében is.
Aki még nem járt itt, nehezen érti meg ezt az erős ragaszkodást a Balatonhoz...
ha tudakolni akarjuk az okát: - ahány kérdés, annyiféle válasz...
A gyerekek rendszerint a pompás lubickolásokról áradoznak. Ők a sekély, meleg,
selymes vízből olykor csak parancsszóra hajlandóak kijönni. A fiatalok a "nagy bulikat",
az átmulatott, forró éjszakákat emlegetik fel, számukra a tó a találkozások és a kalandok világa.
A természetjárók csillogó szemmel beszélnek a Balaton-felvidék idilli békéjéről,
vagy a Kis-Balaton sejtelmes nádrengetegéről, felhőként örvénylő vízimadarairól. A
festők, fotográfusok bizonnyal állítják, hogy Magyarország legszebb panorámáit a
tókörnyék hegyei kínálják. A borbarátok rögvest a badacsonyi Kéknyelű vagy a Boglári
Olaszrizling dícséretét zengik, míg az ínyencek a roston sült fogasét emlegetik.
A horgászok méteres halakról regélnek, a vitorlázók szélbe dőlő versenycirkálókról,
a reumások a csodálatos hévízi gyógyulásról, a zenerajongók a tihanyi orgonakoncertekről,
vagy a siófoki operettgáláról mesélnek.
A sort még hosszan lehetne folytatni, bár a Balaton iránti rajongás titkáról már
az első tucat válasz is fellebbenti a fátylat.
Jöjjön velünk, érezze magát otthon a Balatonon!
|
RSS
